Az eklézsia által gyakorolt jótékonyság és jótevői

  E szakaszt méltán nevezhetnők eklézsiánk történeti fénypontjának. Mert az apostoli intést: jót tegyetek mindenekkel, főleg hitetek sorsosaival - mindig híven követte. Alig van összes eklézsiáink közt olyan, melyet templom, iskolaépítés vagy egyéb szükségeiben kisebb-nagyobb mértékben ne segélyezne. Sőt a számadások jegyzőkönyveinek rendjén 30-40 más felekezeti, ev. ref., katolikus s oláh eklézsia neve, melyet temploma építésében segedelmez - bizonyságul, hogy a keresztény vallást az általános szeretet gyakorlása vallásának kívánta tartani, nem pedig, mint sokan valamely felekezet privilégiumának.

Tisztességes összegeket adományoz több alkalommal ereje és a kor viszonyai szerint főleg a kereszturi iskola segélyére, de ezen kívül a tordai, torockói iskola s a kolozsvári collegium javára (24) .
1811-ben a Főconsistorium határozatából "a tanárok fizetése pótlására, tekintve az akkori drágaságot; valamint a tanuló ifjúság segedelmezésére s a stab. fundus gyarapítására" gyűjtés céljából itt is megjelen a kiküldött consistori biztos (a névaláírás olvashatatlan; a számadási jegyzőkönyv azon szeglete el van égve de valószínűleg Körmöczi János volt), kinek az akkori időkhöz mérten tekintélyes összeget, 300 forintnál többet ad az eklézsia tagjaival együttesen.(25)

1829-ben "megjelenik Molnos Dávid kolozsvári rector professor" mint consistori biztos, hogy a stab. fundus gyarapítására gyűjtést eszközöljön. Az eklézsia tagjai ez alkalommal is 200 frtnál többet conferáltak, melyből 86 frtot az ekkla pénztára ad. S még ugyanez évben a számadási jkönyv rovata szerint: "a ns. status tőkepénzeinek öregbítése végett adott 257 mfrt. 20 dnrt."(26) S ezeken a címeken még több alkalommal nyújt segedelmet.(27) Több ízben segélyezi az akadémiára menő ifjakat. Ezen kívül a bpesti templom, Dávid Ferencz-alap, londoni "Essex-Hall", kereszturi iskola 5-dik tanári székének alapjára stb. stb. az adományokhoz mérten szép összegeket ad.
Azonban finis coronat opus, végül említem, mit talán legelőbb kellett volna tegyek, midőn az eklézsiák történeteiben úgy szólva páratlan adományát teszi az 50-es években. A megszorított unitárius status jajkiáltása, ide is elhat s élénk visszhangra talál. A ravai eklézsia, mint hű gyermek siet az édesanya megmentésére s erejét felülhaladólag készséggel ajánl fel 5000 m frot. És ezt nemcsak felajánlja, hanem ki is fizeti. Ugyanis a számadási jegyzőkönyvek szerint 1854-59-ig garasos alamizsna s status kamat címen fizet 1000 m frtot. 1860-61-62-ben 105-105 O. é. frtot. 1863-ban kamat és törlesztésbe 350 o. é. frtot. 1868-ban tőke törlesztésére 1000 o. é. frtot s 1870-ben ugyanez címen 400 o. é. frtot. Tehát alig 16 év alatt nemcsak ígér, de tényleg fizet a status pénztárába 3000 O. é. frtot.(28) Ez az egyháztest iránti meleg szeretet, s annak javát előmozdító óhajtásnak, nem nagyhangú szavak, de az eklézsiák történetének lapjain ragyogó betűkkel felírható cselekedetekben nyilvánuló jele!

De a mily szép sorát említhetni az ekkla. által gyakorolt jótékonyságnak, annál kevesebb az ő jótevőinek névsora. S amint Koncz Márton a templomépítésnél feljegyzi "ez ecclesiába kívülről nem jött segély soha." Jóltevői magok az ekkla. tagok. Legyen e buzgóknak neve megörökítve. A XVII. században: Beke Dániel adja ezüst poharát.
A XVIII. században már többek neve ismeretes. Így: 1720.Nagy Zsigmond ad egy sávos abroszt; 1746. Kecskés Istvánné, a papság számára egy szénafüvet; 1750. Izsák Jánosné egy veres kendőt; Izsák Péter neje 7 fertály kartont; Kedei György 11/2 sing francia posztót; 1751. id. Kecskés Mihály 3 drb. földet; ugyancsak Kecskés Mihály és testvére a temető helyen egy kaszálót a papság számára; Kecskés István s neje Simó Anna a papság számára egy drb. földet; a község a falu végén egy darabocska földet; 1774. Izsák István malmának szombati vámját; 1776. Sepsi György a papság számára egy drb. földet;1780. Váralja István helybeli pap neje a prédikáló székre egy dbr. kartont; 1786. Jakab Miklós malmának szombati vámját; 1794. Jakab Miklós egy ón tányért; 1799. Gejza János pap egy porcelán kancsót, rajta az évszám: 1672.; Gejza Jánosné egy úrasztali abroszt; id. Kecskés István egy ón poharat; 1804. a hívek conferálnak a templom építésére 300 m frtot; 1805. Boros Mártonné, Birtalan Anna egy selyem kendőt; 1807. a hívek conferálnak harangöntésre 70 m frtot; 1809. Sárdi Simén Klára úrnő egy fehér patyolat keszkenőt s a szószékre egy selyem takarót; Sárdi Simén Györgyné, Thoroczkay Klára úrnő egy fehér patyolat abroszt; 1852. Mille Istvánné egy fehér úrasztali takarót; 1853. a hívek orgonavételre 200 m frtot; Izsák Zsigmond s neje Izsák Juliánna egy szószék takarót 16 frt értékben; Szederjesi István és neje Kozma Katalin két drb. úrasztali keszkenőt 11 frt értékben; 1865. Izsák János s neje Kedei Katalin a papi székre egy bársony takarót; 1866. egy névtelen úrasztal vételére 20 frtot; 1868. Izsák Mózesné egy cseh üveg keresztelő poharat; 1873. Izsák Zsigmond és neje egy 110 frt értékű kaszálót; 183. Marosi Rebeka egy 3 frt értékű selyem kendőt; 1889. Végh Mihályné Gothárd Ida egy kristály üvegből szépen metszett fedeles és talpas úrasztali poharat nők használatára; s egy a szószékre vetendő díszes biblia alapjára 3 frtot.

Ezen kívül az eklézsia tagjai úgy a templom, torony, mint minden egyházi épületek építése alkalmával a kézi, valamint igás napszámokat részint jóindulatból ingyen, részint igen csekély díj mellett teljesítették.