Az eklézsia vagyona s jövedelmei

  A kezdetben kicsiny eklézsiának vagyona, mint jövedelme kevés volt, természetesen kiadása is ezzel arányos. Jövedelmét a jelen száz elejéig: kevés földbirtokának termése, erdejének haszna s az úgynevezett "dézma" teszi. De ha ehhez hozzávesszük is két pataki kis malomnak szombatnapi vámját, mégis oly csekély, hogy 1801-ben Lázár püspöknek itt végzett vizsgálatai nagy munkájáért csak 3 mfrt. tiszteletdíjt tud adni s az asztaltartás költsége 4 1/2 napon keresztül csak 10 m frt-ba kerül. Míg 1838-ban már Székely Miklós püspöknek 55 m frtot ad, a tollvivőt, esperest, kísérő diákot tisztességesen honorálva, az asztaltartás ugyanannyi idő alatt 81 m frtba kerül.(16)
Nagyobb részt ma is az említett címeken folynak jövedelmei, kivéve a "dézma" jövedelmet, mely a 70-es években végkép elvész. E "dézma földek" mintegy 10 kat. hold szántóföld volt a határ legjobb részében, Egyes hívek művelték, kik a termény egy részét az eklézsiának kellett beadják. Még a XVII. században "conferálták" e földeket a templom számára, oly módon, hogy a tulajdonjog az eklézsiáé; s jövedelmét veszi is rendesen. Az 1801-ben tartott püspöki vizsgálat pontosan inventálja a földeket külön-külön nagyság szerint, s azt is, hogy kik bírják. Ez alkalommal két mívelő kifogást tesz az eklézsia tulajdonjoga ellen, mire a számadási jegyzőkönyv szerint "a differentiának eligazíthatása végett felhányattatik az 1693-ban tartott Gnrlis. Visitatio Protoculluma, melyben ezek a földek, mint a templom számára valók, úgy találtatnak inventáltatva lenni, s felolvastatván ezen protocullátió a presbyterium és a birtokosok jelenlétében, ennélfogva értésekre adatott, hogy a Differentiában feladott földeknek nemcsak Dézmájok, hanem magok a Földek is az Ecclesiának tulajdon örökösei legyenek, melyen a Birtokosok maguk is megnyugvának." E békés kiegyenlítés s megnyugvás annyira tartós, hogy az 1839-ben tartott püspöki vizsgálat alkalmával még szóba sem hozatik a tulajdonjog kérdése. És mégis az 1870-es években tartott helyszínelés alkalmával, a mívelők saját nevükre íratják, mint tulajdont s amikor az eklézsia visszaszerzését megkísérti, már késő, nem lehet. Elveszett örökre a "dézma földek" tulajdonjoga s ezzel együtt e földek után 200 esztendőn keresztül folytonosan bírt jövedelme, minden kárpótlás nélkül.

1730-ban jövedelme szaporítása céljából megveszen egy malmot az eklézsia, a falu közt folyó kisded patakon. Azonban e vásár kevés hasznot hoz, mert a malom fenntartása rendkívül költséges; talaja szilárd pala s majd minden húsz évben újra kell építeni. 1888-ban küljebb építik régi helyéről 48 kemény cserfa csövekre s felszerelik újólag teljesen, ami belekerül 240 o. é. frtba, nem számítva a faanyagot és napszámot. Újabb időben előnyösebbnek látszott a haszonbérbe adás s jelenben 43 frt évi haszonbért hajt.

Legbiztosabb jövedelme azonban fekvőségeiből volt s van az eklézsiának. Ezt teszi kevés szántóföld, kaszáló, melyeket haszonbér útján jövedelmeztet, és erdőségei. Ezek közt főleg egy szép szálas erdő, az úgynevezett "Budabércze" az eklézsia "pénzbányája". A jegyzőkönyvek szerint "anno olimalim" a templom számára adatott, valószínűleg a községtől, miután későbbi időkben vissza akarják perelni. Ez erdőből nyeri kezdettől fogva fő jövedelmét, s annyira tilalmas, hogy az alább említendő erdő per folyamán egyik tanú szerint még a papot(17) is megbüntetik keményen, mert szolgáját engedelem nélkül küldte egy szál fáért, habár egyházi épületre szükséges javítás okából.

1745-ben nagy pert indítanak az erdőért az úgynevezett "külső posessorok",(18) követelve, hogy községi közvagyon legyen, s ez erdőt is közönségesen használhassák. Az udvarhelyi tisztiszék ki is küldi biztosait tanúkihallgatás végett, kik a szomszéd községekből 24 tanút hallgatva ki, terjedelmes jegyzőkönyvet vesznek fel, melynek felterjesztése után az ítélet az eklézsiára nézve kedvező lesz s nyugodtan bírja erdejét 1805-ig. (19) 1805-ben azonban még nagyobb pert indítanak tulajdonjoga ellen a község, illetve az eklézsia több tagja által felbiztatott külső birtokosok, akikhez csatlakoznak. E per keletkezése a templom építéséből eredt. Ugyanis némelyek vonakodtak beleegyezni az építésbe, illetve segítséget adni s midőn erélyes curatoruk, Izsák Zsigmond nem enged, az eklézsián kívánják bosszújukat tölteni s pert kezdenek annak kincse, a "Budabércze" ellen. (20) E per éveken keresztül folyt. Időközben a derék curator, Izsák Zsigmond is meghal, de helyébe a gondviselés a még kitűnőbb Kecskés Istvánt állítja, ki mellett hatalmas bástyaként áll a törvénykezésekben jártas Koncz Márton, ki, mint pap, egyháza érdekét védeni szembeáll saját híveivel. A tanúkihallgatások ismét kezdetüket veszik, de az eklézsia a húzódó per folyamán most csak egy tanút állít elő 1808-ban. Ez egy 100 éves, Fülöp Péter nevű ravai agilis nemes, ki a feltett kérdésekre saját esküje után az eklézsia javára vall.(21) A következő évben bizonyítanak az 1745-ki per tanúvallomási jegyzőkönyve s ítéletével és Lázár István püspöknek az 1801-ki püspöki vizsgálat jegyzőkönyvének saját kezűleg írt kivonatával(22) , mely bizonyítja "hogy a most pert indító egyháztagok 1801-ben az eklézsia tulajdonának vallják az erdőt. E bizonyítékok alapján s Koncz Márton és Kecskés István odaadó buzgósága következtében, nyolc évi perlekedés után minden fórumon megnyerik a pert. Megítélik, mint örökös jogos tulajdont s többé nem háborgatják. S pár év múlva, a közerdők felosztása alkalmával "Budabércze" szomszédságában kérik ki a részt, s a kettőből egy tagban 220 kat. holdat tevő gyönyörű szép erdőt nyer az eklézsia, melyhez hozzávéve kisebb darabokban levő többi 40 hold erdőjét, erdőségei 260 kat. holdat tesznek. Ez erdőterülethez számítva az említett szántó, legelő, kaszálókat s a papi és mesteri Canonica portiót, az eklézsia összes fekvő birtoka 325 kat. hold.

Ingó javaiból jövedelmét teszi:

1. A magtár. Ez 1870-ben alapul az E. K. Tanács e tárgyban kiadott
   felhívására. Az alaptőkét 50 véka búza s 100 véka törökbúza teszi, melyet a hallgatók által megmívelt eklézsiai birtok termett. A kikölcsönözés s rendszeres kezelése által szépen kezdett gyarapodni, de nagy hátrányára volt, hogy mielőtt jól megerősödhetett volna, tandíj megváltás címen, azelőtt a községi pénztárból fizetett 50 forint összeget, ennek a terhére teszik, mely fokozatosan emeltetik annyira, hogy jelenben a magtár 100 frtot fizet tandíj címen a tanítónak. Jelenleg bír a magtár mintegy 600 véka törökbúza, 400 véka búza, 200 frt pénzzel kamatoztatás mellett.

2. Tőkepénze, melyet tagjainak kezessége mellett való körlevélre kölcsönöz ki
   8%-ra. Ez teszen ma 800 frtot o. ért.

3. Perselypénz mely évente 15-17 frt közt váltakozik.

Az említett jövedelmekből való bevétele átlag véve, évente 5-600 frtot teszen. Szép összeg - de fájdalom kiadásai is megfelelők. Tandíj, adó, egyházi és állami nyugdíj illeték, tűzkár ellen biztosítás; taneszközök, visitatioi költség, erdőkezelés, egyházi hivatalnokok fizetése, épületek javítása, jótékonyság gyakorlása s apróbb kiadások címe, csaknem az egész szép bevételt felemészti.

Itt említem fel az úrasztali edényeket is. Ezek egy darab kivételével ón és rézedények, alig érdemelnek említést. E drb. a Beke Dániel ajándéka gyanánt említettem ezüst pohár, melynek külső felső részén ez írás van: "EZ. POHAR. CZINALTATOT. AZ. EGI. IGAZ. ISTENNEK. AZ. IESVS. KRISTIJS. ALTAL. IGAZAN. VALO X", más sorban "TIZTELETlRE: SEPSI. SZENT. GEORGL. BEKE. DANIEL. PAP. ALTAL. ANNO. DOMINI. 1633. x." Az oldalán kör alakban, valószínűleg a Beke Dániel. címere van kimetszve: egy emberfő forma s alatta egy pennát tartó kar, mely felett ez írás: "DANIEL. BEKE. 1633."

E poharat 1800-ban az akkori háborús idők miatt királyi rendeletre be kellett volna szolgáltatni "hadi segedelem" címen. De az eklézsia megváltja. Mennyit fizethetett, nem lehet tudni; azonban, hogy tisztességes váltságdíjat ad, bizonyítja az 1801-ki püspöki vizsgálat jegyzőkönyve, mely szerint: "ezüst poharának quasi megváltására hadi segedelemül adatott summának nagyobb részét tsinálván ki az Ecclesia ennek Erdejéből eladott öl fák árából, ehez pótlásul tétetett az Ecclesia Cassájából is 1 kfrt. 20 dnr." (23)