Falutörténet
|
|
| |
|
| |
| A ravai
Unitárius egyház története
| |
|
Az
egyház keletkezése és
fejlődése
Mikor keletkezett a jelenben
szépen virágzó ravai
eklézsia, biztosan meghatározni nem lehet.
Azonban, hogy a XVI. század végén
már valószínűleg - a XVII.
század elején pedig biztosan voltak itt
unitáriusok, következtetni lehet abból,
hogy ez időben a szomszédos községekben,
mint Bordos, Csöb, Szent-Demeter, Solymos,
Erdőszentgyörgy, virágzó
gyülekezeteink voltak. Számuk, habár
lassanként, Ravában is szaporodott, s alkottak
egy kis filiát 1630 körül.
Írott adatunk igaz nincs erről; de bizonyítja
úrasztali edényeink közt levő azon
ezüst pohár, melyet 1633-ban a később
püspökké választott Beke
Dániel bordosi pap készíttetett (1).
Ravai filiája lehetett az akkor hatalmas bordosi
eklézsiának. S lehet, hogy éppen ebben
az időben alapítják a megszaporodott, de
még mindig kevés számú
unitáriusok; amit valószínűleg
befolyásolt Beke Dániel is, kitől mint ilyen
kaphatta fennemlített poharát
ajándékul. Maga a község is,
mely ez időben katolikus vallást követ,
szintén nem lehetett népes, miután az
1801-ben tartott Generalis Visitatio jegyzőkönyve szerint, a
midőn már egy pár lélek
kivételével egészen
unitárius, a lélekszám csak 360.
Alig alakul meg a
kisded filia, szomorú napok következtek
reá. S hogy az unitarizmus ellen ez időben
indított, bátran mondhatjuk, irtó
üldözésnek, mint gyenge csemete a
zúgó viharnak, mielőtt megerősödhetett
volna, nem esett áldozatul, azt főként
állhatatosságuk mellett a sors
kiváló szerencséjének s
Isten különös
gondviselésének köszönhette. A
református atyafiak által indított s
vakmerő erőszakkal folytatott akciók; a szombatosok
üldözése, főleg a
környéken(2)
, bizonyára sok
keserűséget okoztak nekik. De a legtöbb
méltatlanságot mégis
magában a községben, katolikus
vallást követő, úgy szólva
saját atyafijaiktól szenvedték, kiknek
gyűlölete az unitárius ok iránt,
embertelen érzetre valló
határozatokban és cselekedetekben
nyilvánult. Minő méltatlanságokat
szenvedhettek szegények, leginkább
bizonyítja azon gyűlölet, hogy halottjaikat a
község határán még
eltemetni sem engedték, hanem a több mint egy
óra távolságra fekvő Bordosra kellett
vinniük. (3)
De miként
a borút derű váltja fel, s a
szomorúság után
értékesebb az öröm,
úgy itt is a keserű méltatlanságok
elszenvedése előmenetelek
forrásává lett az
unitáriusoknak. Ugyanis halottjaikat a falun alól
levő patakon nagyobb esőzések alkalmával egy
keskeny pallón kellett átvinni Bordosra menőleg.
Egy ilyen alkalommal a koporsóvivők egyensúlyt
veszítve, beejtik a koporsót a patakba. Ez eset
fájdalmas megbotránkozást okoz a
gyászmenetben résztvevőkre; de elleniekre is
mélyen hathatott, mert temetkező helyet adnak
Ravában, mielőtt a külső
hatósághoz benyújtott
folyamodványra válasz érkezett volna.
Lehet, hogy e szomorú eset megrázó
hatása közelebb hozza őket egymáshoz,
mert az unitáriusok száma szaporodik,
tért kezdenek foglalni s rövid idő alatt a nagy
rész unitáriussá
válik.
Hozzájárulhatott
e hirtelen
változáshoz azon
körülmény is, hogy a
községben ez idő szerint egy "igen erőszakos
természetű, mértéktelen,
hitvány erkölcstelen életet
folytató barát volt a pap", kinek cselekedetei
mély megbotránkozást keltenek s
hívei tömegesen hagyják oda
régi vallásukat. A hívekkel
együtt a templom s ehhez tartozó
jószágok is az unitáriusok
birtokába kerülnek. (4)
A pap pedig, noha
egykét hallgatója megmarad, kénytelen
elköltözni s vele a katolicizmus ereje és
uralma is végképp megszűnik
Ravában. (5)
A katolikusok tesznek
ugyan egy próbát a templom és Rava
visszahódítására. A
szájhagyomány szerint a közelben fekvő
Szt.-Demeter községből teljes processioval jőnek
Rava megtérítésére.
Áhítatos éneklés mellett
vonulnak be Ravába, s a tömeget vezető, de magyarul
jól nem tudó papok utca hosszat nagy hangon
kiáltozzák: "Tírj meg! Tírj
meg Ruhafalva!" Az unitáriusok előre
értesültek
szándékukról s
intézkedéseket is tettek fogadásukra.
A pap, presbiterek s más hívekkel a cinteremben
összegyűlve várta.
Megérkezvén a processio, megállapodott
a templom előtt, s az igaz hithez visszatérésre
intő beszédet tartva, hirtelen bedobják
keresztjüket a cinterembe, nagy ujjongással
kiáltván: "Miénk - miénk a
templom!" Azonban a kereszt le sem eshetett a földre, a pap
még a levegőben kifogta, s nagy erővel dobja ki
közéjük nem valami
épületes mondások
kíséretében. Ezzel a
szóbeli összetűzés megkezdődik; de nem
sokáig tart, mert a szülők által előre
megtanított legénység, a templom előtt
keresztező utcán két nagy csorda
marhát teljes erővel a processionak hajt s erre kereszttel,
füstölővel, papokkal együtt
elmenekülnek s többé nem tesznek
kísérletet Rava
megtérítésére. (6)
Az
eklézsia pedig békésen fejlődni kezd,
gyarapodva népességben és vagyonban
úgy, hogy ma egyike legvirágzóbb
tiszta unitárius eklézsiáinknak.
Mikor szakad el
Bordostól a ravai filia, nem tudható. De hogy
már 1600 vége felé
önálló eklézsia,
bizonyítja az, hogy 1693-ban a Generalis Visitatio felkeresi
s ekkor már papja is van. S így lehet, hogy
még előbb, de 1693-ban bizonyosan
önálló eklézsia.
|